Nagyon hálás vagyok a mai úrnapjáért. Az elmúlt bő hétben nagyobb gyülekezeteket látogattam. A Második, a Wooduff Roadi és a Midway is mind jelentősebb gyülekezetek, legalább 250-300 család tartozik hozzájuk. Különleges helyek, amelyek nagyon buzgók a misszió terén, tele melegszívű, befogadó, érdeklődő emberekkel, kiváló igehirdetéssel és jól szervezett gyülekezeti élettel. Ám azt azért meg kell valljuk, hogy elég messze vannak a mi magyar valóságunktól, kis túlzással már-már a sci-fi kategóriába esnek.
A mostani hétvégét viszont Dr. Pipánál töltöttem, rá emlékezhettek a Budapesten tartott konferenciájára (ha nem, akkor érdemes meghallgatni). Dr. Pipa gyülekezetplántáló lelkész, majd teológiai professzor, a greenvillei teológia meghatározó elnöke, huszonkét éves munkája megerősítette és az egyik legkiválóbb konzervatív teológiává tette ezt az intézmény. 2020-ban vonult nyugdíjba, 73 évesen – hogy nyugalomban élvezze a nyugdíjas éveit. Illetve élvezné, ha nem lenne Dr. Pipa, hiszen úgy gondolta, hogy a teológia vezetésétől és a tanítástól felszabadult idejében megpróbál egy régi, 1842-ben alapított gyülekezetet újraéleszteni. Egy fiatal lelkésszel együtt tehát nekikezdtek egy gyülekezetplántáló munkának a környéken. (Végtére is mi más tehetnénk 75 évesen… :)). Ebben a gyülekezetben voltam az Úr napján ma.
Ez a gyülekezet meglehetősen eltér a korábban látogatottaktól. Jelenleg mintegy 20 úrvacsorázó és vagy 25 nem-úrvacsorázó (gyerek) tagjuk van, ami közel esik a mi számainkhoz. Egy kisebb gyülekezet, amely hasonló a miénkhez létszámban és légkörben egyaránt. A mai istentiszteleten úrvacsora volt (havonta egyszer úrvacsoráznak), amit vasárnapi iskola (felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt) és gyülekezeti ebéd követett.
Nem volt kórus, a sok gyerek hangját lehetett hallani az istentiszteleten, a résztvevőket meg lehetett számolni és jegyezni. Szóval, a környezet ismerős volt. 🙂 És olyan hálás voltam érte. Az Úr ilyen módon is emlékeztet, hogy nem a nagy számokban és külsőségekben, hanem a hűséges, Őt és egymást szerető szívben gyönyörködik.
És ez a gyülekezet imádkozik értünk. Miután a felnőtteknek szóló vasárnapi iskolán egy rövid bemutatót adtam az Úr köztünk végzett munkájáról, sorra léptek oda hozzám az emberek, hogy minden szerdán imádkoznak értünk, és milyen jó, hogy már egy arcot is tudnak társítani a könyörgéshez. Valószínűleg ebben nagy tanulság van számunkra is. Szükséges, hogy az egyéni és gyülekezeti imakéréseinkben ne csupán a magunk szükségeire, problémáira koncentráljunk. Hanem legyünk elkötelezetten misszió orientáltak, és imádkozzunk a felekezetünk kívüli munkákért, gyülekezetekért és szervezetekért, keresztyénekért, akikkel kapcsolatban vagyunk. Mert itt egy fiatal, alakuló, még nem önfenntartó gyülekezet lelkületét látjuk, akik időt és energiát szánnak a világszerte folyó missziós munkákért való imádkozásra.
Ám más szempontból is áldásos volt az ottlét. Nagyon tetszett, ahogyan a gyülekezet a célját megfogalmazta: össze akarja gyűjteni és hitben tökéletesíteni Istennek a környéken lévő választottjait. Öt pontban fogalmazták meg, hogy mit tartanak a gyülekezet jellemzőjének: (1) a Szentírás szövegének kifejtésén alapuló igehirdetés (expository preaching); (2) biblikus istentisztelet; (3) a környéken élők evangelizálása; (4) pásztori gondoskodás; (5) tanítványképzés. Dr. Pipa kifejtette, hogy szeretnék egy-két héten belül elkezdeni a környéken élőkhöz való bekopogtatást, azaz bemutatkozni az embereknek, meghívni a gyülekezetbe őket, és lehetőség szerint átadni nekik az evangéliumot.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt fejezhettem be a mostani utazásomat. Hiszen a legnagyobb szükségünk leginkább arra van, hogy a mi saját gyülekezeti életünkre és szolgálatunkra nézve kapjunk bátorítást. Ez a gyülekezeti látogatás pedig pont ezt tette: nekünk is a fenti öt alapvetésre van szükségünk. Igével átitatott istentiszteletre; igei, megragadó és életünkre alkalmazott igehirdetésre; egyházban folyó tanítványképzésre; környezetünk evangelizálására és pásztori gondoskodásra. Adja az Úr, hogy hűek lehessünk mindazokon a területeken, amelyet nekünk adott, hogy többet bízzon majd ránk ezután.
Hálásan köszönöm az imádságaitokat, az Úrnak legyen hála minden üzenetért, igehirdetésért, találkozóért, amit feladatként Isten rám bízott a napokban. Kívánom, hogy mindez bátorításul és mások javára szolgáljon.
