Váratlan utazásra indultunk ma: egy szovátai, egy kolozsvári és egy budapesti lelkész Törökországba utazott. Miért? Mindezt egy testvéri meghívásra, Fikret Böcek, izmiri presbiteriánus lelkész jólelkűségéből. Fikretről annyit érdemes tudni, hogy az isztanbuli levéltár feljegyzései szerint az ősei származási helyének Komárom van megjelölve az 1500-as évekből. Valószínűleg janicsárként hurcolták el valamelyik ükapját a török hódoltság korában. Szekuláris iszlám családban nőtt fel, majd megtért és keresztyén lett. Amerikában ismerkedett meg mélyebben a református teológiával, itt végezte teológiai tanulmányait, majd Izmirbe költözött vissza gyülekezetet alapítani. Most pedig ez a magyar felmenőkkel rendelkező török magyar lelkészeket hív magához igazából egy ok miatt: azért, mert Krisztusban egymás testvéreivé lettünk. Évszázadokat és kontinenseket ível át ez a történet – Istennek valóban kifürkészhetetlenek az útjai és csodálatosak a tervei.
Első alkalommal vagyok Törökországban, és első alkalommal léptem az ázsiai kontinensre. És talán abban sem vagyok egyedül, hogy a modern Törökországról elég korlátozott az ismeretünk. Vajon milyen képek, gondolatok jutnak eszünkbe Törökországról? Valószínűleg a török hódoltság és az egri csillagok világa van az első helyen. Ehhez talán kapcsolódik az iszlám vallás befolyása, amely Törökországban azért jóval gyengébb, mint mondjuk az arab államokban. Ám ezeken Törökország meglehetősen sok arcát mutatja felénk. Először is, ami a reptereket és a városi környezetet illeti, meglepő fejlettség és kulturáltság fogadja a Törökországba látogatót. Az elmúlt években, évtizedekben óriási infrastrukturális fejlesztés történt Törökországban, amely meglátszik az utakon, autópályákon, kórházakon – ezeket látva könnyen gondolhatja az ember, hogy Nyugat-Európában jár.
Másodszor, az ország nagysága is megdöbbentő. Izmir (a bibliai Szmirna) a harmadik legnépesebb régió Törökországban: az egymással összenőtt települések hálózata által alkotott területen 4,5 millió ember él. (Kb. annyi, mint Dunántúlon, Budapestet is beleértve!) Ettől már csak az isztambuli régió megdöbbentőbb, ahol 15 millió ember zsúfolódik össze egy Pest megyénél kisebb területre.
Harmadszor, az ország nem tagadhatja le impozáns történelmi hátterét. A repülőtérről hazajövet megálltunk Fikret pici falujának boltjánál. A téren oszlopok és kőkádnak tűnő oszlopok hevertek szerteszét. Mint Fikret felvilágosított, a kádnak tűnő faragott kő több mint kétezer éves sír volt, amit a faluban találtak rengeteg más dologgal együtt, és félrerakták, hogy senkit ne zavarjon – most szeméttárolóként és kóbor kutyák éjszakai alvóhelyeként szolgál. Pár méterrel arrébb pár oszlopdarab, amely kialakítása alapján Nagy Sándor előtti időkből származik. Tény, hogy a mai Törökország, különösen az Égei- és Földközi-tenger partvidéke az ókorban és középkorban is mindig fontos szerepet töltött be – ezért is várom annyira, hogy a következő napokban többet tudhassak meg erről a vidékről.
Ám a mai nap fő tanulsága még sem ez – hanem Fikret felénk való magatartása. Attól a pillanattól kezdve, hogy a repülőtéren beültünk az autójába, azon át, ahogyan lelkesen magyarázott nekünk az evangélium terjedéséről a török földön, addig, ahogyan kívánságunkat lesve fogadott családjával – egy dolog lett világos: ez az ember szeret minket. Nem azért, mert annyira jól ismerne, és évtizedes barátság kötne össze bennünket. Hanem azért, mert az Úr Jézus által egymás testvérei vagyunk. Jézus szeretetét éreztem és tapasztaltam rajta keresztül. Eszembe jutott a Zsidó 13:2 “A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” Azt tudom, hogy Fikret most nem angyalokat, hanem hús-vér embereket vendégelt meg. De azt is tudom, hogy én úgy éreztem, mintha angyal lenne a vendégfogadóm. A vendégszeretetnek óriási ereje van, ezért is bátorít erre a Zsidó levél. Ne lankadjunk meg tehát abban, hogy kinyissuk az otthonunkat, kitárjuk a szívünket és megosszuk a javainkat hitetlen és hívő ismerőseinkkel – mert mindezen keresztül az Úr Jézus szeretete fog átragyogni sokakra.
