In the middle of the night a car arrived. Two families got out of the vehicle, that is two moms and three children. Both ladies are wives for pastors in northern Ukraine, in a city with an important transport hub, which makes it a quite likely target for Russian attacks. The wives had to leave their husband behind, because they care for the church that stayed in the city. Meal was prepared. „I haven’t eaten for two days and I am not even hungry”, tells us the senior lady. „Not for the lack of food, but mainly for the stress.”, she explains. They had to embark on a 800-kilometer/500-mile long trip on their own, through war zones and difficult border-crossing procedures. The younger wife carried two small children, about 2 and 4 year old. Everybody was exhausted. They needed shelter, food, and rest, before continuing their journey to Germany, where her daughter lives. The were Christians, dear sisters in Christ, whom we could only understand through an interpreter and Google Translate. They did not know the languages we spoke, nor did we theirs. But still, there was one language we all understood: the language of the cross. The language of faith, hope, and love through Jesus Christ.
They left in the morning, there was a long road ahead of them. In a few minutes, we got a new call: „Do we know a place for a wheelchair man and his family?” They can stay in the church for a few days, and we hope to find a more permanent place for them.
These are just examples from the past 24 hour. And there so many similar stories from our church in Miskolc, or from the brothers in Ukraine. There is a constant need for help. The number of refugees is rising exponenitially, just this past night 4,000 refugees arrived to Budapest alone.
A verse from the Book of Esther comes to my mind. The decree to annihilate all the Jews has been issued by Haman throughout the Persian Empire. Of all the Jews, however one might have thought that she was safe. Esther. She was the queen, the wife of the king. Still, Esther’s cousin, Mordechai thought it different. He confronted the queen, and asked: „And who knows whether you have not come to the kingdom for such a time as this?” (Esther 4:14) Esther’s privilege was not a warrant for false hope and indifference. Quite the contrary! Her position and influence compelled her to do everything she can to save the innocent and oppressed.
Is not the same true of all of us? We, citizens in Hungary, Romania, Poland, western Europe, Canada, or the States live in wealth and ease compared to most in Ukraine. Our comfortable lives are „our kingdom for such a time as this. „As we have opportunity, let us do good to everyone, especially to those who are of the household of faith.”, asserts the Apostle Paul (Galatians 6:10).
Let us do good! We can pray, we can give, we can volunteer, we can prepare meals, we can help with transportation. Thanks to God, that is what we experience. The members in our churches care and help. Distant brothers pay and give. All this glorifies our great Triune God. To Him be all the glory and praise.
If you would like to give to help the refugees and the needy in Ukraine, please find the necessary information here: https://www.reformatus.net/en/how-can-you-help Thank you.
* * *
Tegnap az éjszaka közepén egy kocsi érkezett az udvarunkba. Két család szállt ki belőle, pontosabban két édesanya három gyerekkel. Egyikük egy észak-ukrajnak lelkész felesége, másikuk egy szintén ott munkálkodó misszionárius társa. Olyan városban éltek, amely egy fontos vasúti csomópont, ráadásul egy atomerőmű közelében helyezkedik el — mindez pedig az orosz támadások szinte biztos célpontjává teszi. A férjek otthon maradtak a gyülekezettel. Asztalhoz ültetjük őket, és az idősebb asszonyból kitör: „Két napja nem ettem, de nem is vagyok éhes.” Bár ételük volt, de az elmúlt napok stressze soknak bizonyult. 48 órája vannak úton, 800 kilométert tettek meg háborús övezeten keresztül. A fiatalabb anyuka két kicsivel érkezett, 2 és 4 évesek lehettek. Ki voltak merülve mindannyian. Ételre, szállásra és pihenésre volt szükségük, hogy folytathassák az útjukat Németországba, ahol az idősebbik lánya él. Buzgó keresztyének voltak, ám egyés nyelvét nem beszéltük: egy tolmáccsal és a Google fordítóval kommunikáltunk. Mégis volt egy nyelv, amit mindannyian beszéltünk: a kereszt nyelve. A Jézus Krisztus által hozott hit, remény és szeretet nyelve.
Ma délelőtt indultak tovább, majd egy új kérés érkezett: van-e hely pár napra egy mozgássérült testvér és családja számára. A gyülekezeti házban egyelőre van hely, reméljük, hamarosan találunk hosszabb távú lakhelyet is számukra.
Mindezek csupán példák az elmúlt 24 órából, és sok hasonlót adhatnánk Miskolcról vagy a kárpátaljai gyülekezetekből. Állandóan szükség van a segítségre. Csupán az elmúlt éjszaka 4.000 menekült érkezett Budapestre.
Eszter könyvének egy verse jut eszembe. Abból a helyzetből, amikor Hámán már megírta és kihirdette a zsidók megsemmisítéséről szóló rendeletet. Az összes zsidó közül csupán egyetlenegy érezhette biztonságban magát: Eszter. Ő volt a királyné, a király szemefénye. Ám Márdokeus máshogy látta a helyzetet, és a következővel szembesítette a királynét: „És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!” (Eszter 4:14) Eszter kiváltságos helyzete nem azért adatott, hogy hamis biztonságérzetet nyújtson és közönyössé tegye őt mások nyomora iránt. Épp ellenkezőleg, pozícióját és befolyását minden erejével arra kellett használnia, hogy az ártatlanokon és elnyomottakon segítsen.
Nem ugyanez a helyzet velünk is? Ukrán testvéreinkhez és felebarátainkhoz képest jólétben élünk Magyarország, Románia, Európa vagy Amerika területén. Ez a mi „királyságunk”, amely „e mostani idő miatt adatott.” Ahogy Pál apostol mondja: „Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6:10)
Tegyünk jót! Imádkozhatunk, adakozhatunk, ételt főzhetünk, szállításban segíthetünk, jó szót szólhatunk. Istennek hála, ezt a jóra való készséget látom mind az itteni gyülekezetekben, mind a távoli testvérek részéről. Mindez a mi Megváltó Istenünket dicsőíti. Övé legyen ezért a dicsőség!
Ha Isten a szívedre helyezte, hogy adománnyal támogasd a kárpátaljai és ukrán rászorulókat, ezen az oldalon találsz információt: https://www.presbiterianus.hu/hogyan-segithetunk Köszönjük!
