Let me tell you about a dear sister in Christ. She is Ukrainian. She left Ukraine few years ago and moved with her family to Budapest and became member in our church. She always had a great heart and a zeal for sharing the gospel. Thus, it is not surprising that she was among the first volunteers to help when the war broke out. Every day, after she finishes her work, she goes to the railway station in Budapest where the refugees arrive. She is there to help them, interpret for them, comfort them. She had to miss last Sunday’s worship service because she was called to be an interpreter in an emergency medical situation. She loves not just in word or talk but in deed and in truth (1John 3:18).
But there is more to it than that. Because she is Russian, too. She was born in the USSR but not in what is now Ukraine. Her native tongue is Russian. She travelled through many of the Soviet Socialist Republics until they settled in Ukraine. As she says, „I have never heard any reproach for my Russian language which I have spoken all my life.” But then the war broke out–and perhaps more than anybody else she found herself as being teared apart. Russians fighting against Ukrainians, the two nations she calls both as her people!
But there is even more to it. There is more than the suffering and tragedy that sin causes. Because there is the grace of Jesus Christ. God’s grace turns the world upside down. It is the grace that meets hatred with love. It is the grace that unites and not divides. Paul writes along similar lines, „There is neither Jew nor Greek, there is neither slave nor free, there is no male and female, for you are all one in Christ Jesus.” (Galatians 3:28) There were great divisions in the ancient world–between Jews and Greeks, slaves and free people, or males and females. Just as now there are great divides, take Russia and Ukraine as an example. But no division is great enough which the grace of Christ cannot cross. So you find this lady working tirelessly to help the refugees both with word and deed. She even wrote down her testimony to hand out to the refugees, so that the gospel will be among the first things they receive in Budapest. She witnesses this way, „Dear friend, I want to comfort you, to share my only consolation, to give you my only hope. I am a Christian. In my life too there have been many sufferings and misfortunes, but one day I recognized the grace of our Lord Jesus Christ and my life was changed. I still know what it means to have hardships, sufferings and pain, but my attitude has changed. We can have peace in our hearts even in the most difficult times. We can have hope for the future. Only God can give such comfort. I call Him Father because I know whom I believe. I love His Son because He died for my sins on the cross. I am forgiven. […] Do not fear. Give Him your worries and sleep well tonight. He knows your pain, your thoughts and your fears. He will take care of you.”
But she writes also to the Russian people, „I want to love you, no matter what, with the love of Christ. You are part of my story, we were born in the same country.” This is the gospel in action. The gospel removes hatred and gives love. The grace of Christ is not content with division but works for unity. Neither Jew, nor Greek. Neither Russian, nor Ukrainian. But we, Christians are one in Christ Jesus, and so shall we act.
By God’s grace, we were able to provide shelter for the refugees. Some of these people came from Kiev, others from Odessa or from Donetsk. As the war continues, we see people coming from the most eastern regions of Ukraine. Most of these people carry personal tragedies. One lady got the news that her house was bombed just when she was in our house. She has now no home to return to. At least, not on this earth. However, being a Christian, this lady has a lasting home in heaven which cannot be taken away from her. Only the gospel can give true comfort in these heart-wrenching situations.
In the past two weeks we welcomed 60 people in the Budapest church property. Our Miskolc church was a shelter for another 50. And by the help of your prayers and support 160 people in Ukraine were able to buy food and medicine.
The need, however is not diminishing. No progress was made this past week toward peace between Russia and Ukraine. It seems that the war will go on. Some people will stay in Ukraine. Others will flee the country. But either way, people will suffer. And so we need to press on and continue to help these people. But ultimately, to help is not a compulsion. Paul writes about the generosity of the Macedonians that they were „begging us earnestly for the favor of taking part in the relief of the saints” (2Corinthians 8:4). For the Macedonians, it was a privilege to help the saints. And so should be for us.
Thank you, dear Brothers!
* * *
Egy keresztyén testvérünket szeretném bemutatni. Ukrajnai. Pár évvel ezelőtt költözött családjával együtt Budapestre, és lett a gyülekezetünk tagja. Úgy ismertük meg őt, mint érző szívű embert, akinek az evangelizálás különösen fontos volt. Nem meglepő tehát, hogy a háború kitörésekor az elsők között volt, akik jelentkeztek önkéntes segítőnek. Minden nap, a munkája után a Nyugati pályaudvarra megy, hogy fogadja az érkező menekülteket. Segít nekik, ahogyan csak tud: fordít, tanácsot ad, vigasztal. Múlt vasárnap azért nem tudott eljönni az istentiszteletre, mert egy orvosi szükséghelyzetben segítség volt egy ukrán tolmácsra, és őt hívták. Nemcsak szóval és nyelvvel szeret, hanem cselekedettel és valósággal (1János 3:18).
Ám van még itt valami. Ugyanis testvérünk orosz származású. A Szovjetúnióban született, de nem a mai Ukrajna területén. A szocialista tagköztársaságok közül sokat meglátogatott, míg végül a „gyönyörű Ukrajnában” telepedtek le. „Soha nem hallottam szemrehányást amiatt, hogy orosz az anyanyelvem.” – emlékezik vissza. Ám jött a háború, és ez talán mindenki másnál jobban kettészakította. Oroszok harcoltak az ukránok ellen – miközben mindkét nemzetet sajátjának mondja!
Ám még ennél is több van itt. Hiszen nem csupán a bűn által okozott tragédiáról és szenvedésről kell beszélnünk. Hanem az Úr Jézus Krisztus kegyelméről is. Amely a gyűlöletet szeretetté formálja, és amely a megosztottság helyett egységet hoz. „Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Galata 3:28) – írja Pál apostol. Az ókori világban is voltak hatalmas szakadékok: zsidók és görögök, szolgák és szabadok, nők és férfiak között. Mintahogy a mai világunkban is, vegyük példának Oroszország és Ukrajna mostani helyzetét. Ám nincs olyan nagy szakadék, amelyet Krisztus kegyelme ne tudna áthidalni. Ennek bizonyítéka ez a testvérünk is, aki fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy segítse a menekülteket szóval és tettel. A saját bizonyságtételét is leírta, hogy odaadhassa az érkező menekülteknek. Így az evangélium az első dolgok között van, amelyet a Budapestre érkezők kézhez kapnak. Ezt írja: „Kedves barátom, meg szeretnélek vigasztalni. Az egyetlen vigaszomat szeretném megosztani veled, az egyetlen reményemet adni neked. Keresztény vagyok. Az én életemben is sok szenvedés és szerencsétlenség volt, ám egy nap megismertem az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, és az életem megváltozott. Még mindig vannak az életemben nehézségek, szenvedés és fájdalom, de megváltozott a hozzáállásom. Uralkodhat békesség a szívünkben még a legnehezebb időkben is. Nézhetünk jó reménységgel a jövő elé. Csak Isten adhat ilyen reményt. Atyámnak hívom őt, mert tudom, hogy kiben hiszek. Szeretem az Ő Fiát, mert meghalt értem a kereszten. A bűneimre bocsánatot kaptam. […] Ne félj! Add át neki a gondjaidat, és aludj el ma este békében. Ő ismeri a fájdalmadat, gondolataidat és a félelmeidet. Ő majd gondoskodik rólad.”
Ám az orosz emberek számára is van üzenete: „Tudjátok meg, hogy Krisztus szeretetével akarlak titeket szeretni, bármi legyen is. Része vagytok életemnek, ugyanabban az országban születtünk.” Ez a munkálkodó kegyelem, amely elveszi a gyűlöletet, és szeretetettel váltja fel azt. Krisztus szeretete nem nyugodt, amikor ellenségeskedést lát, hanem az egységért küzd. Sem zsidó, sem görög. Sem ukrán, sem orosz. Hanem keresztyénekként egyek vagyunk Krisztus Jézusban. És így is kell élnünk.
Isten kegyelméből menedéket nyújthattunk a menekülteknek. Közülük némelyek Kijevből érkeztek, mások Odesszából vagy Donyeckből. A háború elnyúlásával egyre keletibb régióból érkeznek az emberek. Legtöbben közülük személyes tragédiákat hordoznak. Az egyik nálunk megszálló hölgy pont itt kapta a hírt, hogy házukat, amelyet a semmiből építettek fel, lebombázták. Most már nincs otthona, ahová hazatérhetne. Legalábbis nem ezen a földön. Ám mivel keresztyén, van egy maradandó otthona a mennyben, amelyet soha senki nem vehet el tőle. Egyedül az evangélium tud igazi vigasztalást adni ezekben a szívszorító helyzetekben.
Az elmúlt két hétben 60 embernek adtunk szállást a budapesti gyülekezeti házban. A miskolci gyülekezetünk további 50 ember számára volt menedék. Imádságotok és anyagi segítségetek által 160 Kárpátalján élő ember tudott pár hétre való élelmet és gyógyszert vásárolni.
A szükség azonban egyre nagyobb. Semmi jele nincs annak, hogy a háború hamar véget érne. Némelyek továbbra is Ukrajnában maradnak. Mások elhagyják az országot. De bármelyiket is válasszák, szenvedni fognak. Éppen ezért továbbra is segítenünk kell őket. Ám végső soron ez a segítség nem kényszer, nem is kötelesség. Pál azt írja a macedóniai gyülekezetek bőkezű adakozásáról, hogy „esedezve kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessenek a szenteket megsegítő szolgálatban.” (2Korintus 4:8) A macedóniaiak számára kiváltság volt, hogy segíthettek a testvéreiken. Számunkra is annak kell lennie.
Köszönjük a támogatást!
