Every day brings new stories. Last evening we welcomed Irina, a young Ukrainian lady. Her family is from Donetsk, and she was in Kiev when the war started. She was in the last transports of refugees that left the encircled city. Somebody put her on a bus that headed toward Budapest, Hungary. Then the siege of Kiev begun. Irina crossed the border and the bus drove her to the Budapest airport. All she had was a contact in Germany. From her remaining money she bought a plane ticket but still three days remained till departure. She was at the airport alone, nothing to eat, nowhere to go. No assistance was offered to her. She spent a day at the airport when a Christian friend, Sasha somehow found her and brought to our place. Irina lost her family and home but the Lord provided a place for her.
I share these stories because they convey the reality of war from another perspective than bare figures. Not that figures are not important. In the past week, our church property in Budapest could give shelter for 30 people. Our church in Miskolc was able to care for another 25. Yesterday, using the generous donations we were able to get financial support to 160 people in Ukraine. This enables brothers from our church and also other churches to buy supplies (food, fuel, medicine etc.) for the coming weeks. We helped a few other people to cross the border and come to Hungary. But remember, behind these numbers there are stories similar to that of Irina.
But more fundamentally, these are not only stories of people’s lives and tragedies. These are not only stories of help given to these people. These are stories testifying the ultimate care and love of our dear Lord Jesus Christ. Jeremiah writes, „The steadfast love of the LORD never ceases; his mercies never come to an end; they are new every morning; great is your faithfulness.” (Lamentations 3:22-23) Every number is a witness to the Lord’s new morning mercies.
But what of the war? How are his mercies new every morning amidst destruction and suffering? Remember, Jeremiah writes these verses not in peace, but when Jerusalem, his beloved city, where the Lord dwelled in his holy temple, was destroyed. He is not a casual observer, nor a theoretical philosopher. But a man of God, writing inspired truth for dark times. And he continues, „For the Lord will not cast off forever, but, though he cause grief, he will have compassion according to the abundance of his steadfast love; for he does not afflict from his heart or grieve the children of men.” (Lamentations 3:31-33)
There are new morning mercies even in times of war. New daily mercies for the Christian refugees. New daily mercies for those who try to help them. And new daily mercies for all children of God. Let us not lose hope but instead strengthen our soul for obedience, prayer, and service.
Please continue to lift up the situation in your prayers. Pray specifically
- for the end of the war,
- for the churches and Christians in Ukraine. That according to his will, the Lord will preserve their lives, provide them their daily bread, lift up their soul, and make them able to minister to the people around them,
- for the churches in Hungary, Poland, Slovakia, Romania (and beyond). That the Lord will give us mercy every day to minister to, pray for, and witness to the refugees.
Thank you Brothers for your ongoing support.
* * *
Minden nap új történettel gazdagítja az embert. Tegnap este egy fiatal ukrán hölgy, Irina szállt meg nálunk. Donyeckből származik, a családja még mindig ebben a háború sújtotta városban él. Ám Irina egy ideje már Kijevbe költözött, itt érte a háború. Az utolsók között volt, akik elhagyták a várost. Valaki felrakta őt egy buszra, amely a határ felé tartott, végül Budapestig jutott. A repülőtéren rakták le. Volt egy németországi ismerőse, aki fogadná, így a megmaradt pénzéből vett egy repülőjegyet. Az indulásig három nap volt még hátra. Egy napot a repülőtéren töltött, alig evett valamit, nem is aludt. Egy keresztyén barátunk, Sándor talált rá valahogy, és elhozta hozzánk. Bár otthonát elhagyta és családja távol van, de az Úr mégis gondoskodott egy menedékről számára.
Azért mondom el ezeket a történeteket, mert hiszem, hogy más szemszögből mutatják be a háború valóságát, mint a számok vagy kedven portálunk hírfolyama. Persze a számok is fontosak. Az elmúlt héten 30 embernek sikerült szállást adni a budapesti gyülekezeti ingatlanban. Miskolcon másik 25 emberről tudtunk gondoskodni. A tegnapi nap során sikerült anyagi segítséget eljuttatni a kárpátaljai testvéreknek, így saját és más gyülekezetekből 160 ember számára vált lehetővé, hogy alapvető élelmiszerekből és szükségleti cikkekből tartalékot képezzenek az elkövetkező 2-3 hétre. Jó pár embernek tudtunk segítséget nyújtani, hogy átjöhessenek Magyarországra. Ám emlékezzetek, minden egyes szám mögött egy-egy Irinához hasonló emberi történet rejlik.
Ám végső soron ezek a történetek nem csupán emberi életekről és tragédiákról beszélnek. Nem is a kapott segítségről tudósítanak. Hanem ezek a történetek a mi drága Úr Jézusunk szeretetéről és törődéséről tesznek bizonyságot. Jeremiás azt írta: „Az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága! Minden reggel megújul, nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23) Minden fentihez hasonló történet az Úr reggelente megújuló irgalmasságának bizonyítéka.
De mi a helyzet a háborúval? Hogyan újul meg az ő irgalma a szenvedés és pusztítás közepette? Emlékezzünk, hogy Jeremiás ezeket a sorokat nem békés nyugalomból írja. Hanem abban az időben, amikor Jeruzsálemet, az ő szeretett városát, ahol Isten lakozott az ő szent templomában, lerombolták. Jeremiás nem távoli megfigyelő, sem nem közömbös elmélkedő. Hanem Isten embere, aki ihletett igazságokat szól e vészterhes időkben. Majd így folytatja: „Mert nem vet el örökre az Úr. Ha megszomorít is, de együtt is érez kegyelmének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint alázza meg és szomorítja az embernek fiát.” (Jeremiás siralmai 3:31-33)
Istennek van reggelente megújuló kegyelme a háború idején is. Megújuló kegyelem a keresztyén menekülteknek. Naponkénti új kegyelem az őket segítőknek. Minden napra szóló új kegyelem minden gyermekének. Ne veszítsük el hát a reményt, hanem erősítsük meg a lelkünket, hogy engedelmeskedve, imádkozva és szolgálva éljünk a mi drága Megváltónknak!
Kérlek Titeket, hogy továbbra is imádkozzatok, különösen
- a háború végéért;
- az Ukrajnában lévő egyházakért és keresztyénekért, hogy az Úr őrizze meg az életüket, gondoskodjon a mindennapi kenyerükről, bátorítsa lelküket, hogy képesek legyenek szolgálni a körülöttük élőknek – mindezt tegye az Úr az ő akarata szerint;
- a Magyarországon, Romániában, Lengyelországban és más helyeken lévő egyházakért és keresztyénekért, hogy kapjanak naponként új kegyelmet a szolgálathoz, imádsághoz és bizonyságtételhez.
Köszönjük a folyamatos támogatásotokat!
